A Panzer Lehr páncélos hadosztály

Az alakulat harcértéke	Az alakulat típusa	Etnikai összetétel	Hadműveletek	Szolgálati helyek	Dokumentált atrocitások
Hadosztály	Páncélos	Német	Normandia, 1944 Wacht am Rhein, 1944-45	Magyarország Franciaország Belgium Németország	-

Alternatív elnevezések:

Panzertruppenschulen I und II
Panzer-Lehr-Division

Parancsnokok:

1943. november November 1-én Franciaországban (Nancy-Verdune) hivatalosan is megalapítják a hadosztályt.

1944. március Márciusban a még formálódó alakulatot Magyarországra küldik, hogy részt vegyen az ország megszállásában.

1944. május A hadosztályt Franciaországba, Chartres-Le Mans-Orléans térségébe vezénylik a várható Szövetséges partra szállás vissza verésére.

1944. június A Panzer Lehr páncélos ereje a hónap elején a következőkből állt:

• 9 Stug III / Stug IV
• 101 Pz.Kpfw. IV Ausf. H
• 89 Pz.Kpfw. V Panther
• 3 Pz.Kpfw. VI Tiger Ausf. E
• 12 Flakpz. 38(t)

Június 6-án a Szövetségesek partra szállnak Normandiában. Ugyanezen a napon 17:00-kor az alakulatot az I. SS-Páncélos Hadtest (parancsnoka Sepp Dietrich SS-Obergruppenführer) alárendeltségébe helyezik, és parancsot kap, hogy haladéktalanul induljon Caen felé.

Június 8-án a Panzer Lehr első egységei elérik Caen-t, a légitámadások következtében azonban súlyos veszteségeket szenvednek: mire elérik Caent 5 harckocsit, 84 páncélozott és 130 páncélozatlan járművet vesztenk.

A hónap folyamán a hadosztály (más alakulatokkal együtt) védekező harcokat folytat St. Lo és Villers-Bocage közötti frontszakaszon. Június végére a hadosztály mintegy 3000 katonáját veszíti el (18%-os veszteség).

1944. július Védekező harcok Normandiában.

Július 25-én a Szövetségesek nagyszabású offenzívát indítanak (Operation Cobra). A légi támadások és a heves harcok következtében a Panzer Lehr veszteségei jelentősen nőnek. A hadosztály egykori parancsnoka, Fritz Bayerlein tábornok így ír erről:
"A táj leginkább a hold felszínére emlékeztet. Már egy órája nincs összekötetés a csapatokkal, az első vonalban harcoló összes harckocsimat kilőtték. A katonáim 70 százaléka vagy meghalt, vagy megsebesült..."

1944. augusztus-szeptember A hadosztály harcolva vonul vissza Németország felé.

1944. október Az egységet visszavezénylik Németországba, hogy állományát és készletei feltöltsék.

• 1944. november A Panzer Lehr is készül az ardenneki offenzívára. November közepén a hadosztály páncélos ereje a következőkből állt:
• 34 Pz.Kpfw. IV Ausf. H/J
• 38 Pz.Kpfw. V Panther
• 4 Flakpz. IV Möbelwagen/Ostwind
• 4 Flakpz. IV Wirbelwind
  

1944. december Az ardenneki offenzíva december 16-án kezdődött. A támadás során a Panzer Lehr a Hasso von Manteufel tábornok parancsnoksága alatt álló 5. Páncélos Hadsereg kötelékében harcol. A hadosztály részt vesz Bastogne ostromában is.
A hadművelet 1945 első napjaira kifullad és a németek megkezdik a visszavonulást.

1945. január Védekező harcok az Ardennekben. A hónap végén a hadosztályt Hollandiába küldik.

1945. február Február 9-én érkezett erősítéssel (23 új harckocsi) a hadosztály páncélos ereje a következőkből állt:

• 42 Pz.Kpfw. IV Ausf. H/J
• 39 Pz.Kpfw. V Panther
• 10 Flakpz. IV Möbelwagen/Ostwind/Wirbelwind
  

Heves harcok Hollandiában, Remagen közelében.

1945. március A hadosztályt a nyugaton harcoló német erők nagy részével egyetemben a Szövetségesek körülzárják a Ruhr-vidéken.

1945. április A hadosztály maradéka végül a 99. amerikai gyalogezrednek megadja magát.

Alárendeltségi viszonyok és bevetési helyszínek hónapról-hónapra:

Dátum	Hadtest	Hadsereg	Hadseregcsoport	Helyszín
1944. január  - március	Megalakulás	-	D (OB West)	Nancy-Verdun
1944. április	XXII	Befh. Ungarn		Magyarország
1944. május	Tartalék	OKW	-	Párizs
1944. június	I. SS	7. Armee	B	Normandia
1944. július	LXXXIV	7. Armee	B	Normandia
1944. augusztus*	LVIII	5. Pz. Armee	B	Normandia
1944. szeptember	LXXX	1. Armee	G	Luxemburg
1944. október - november	Feltöltés	BdE	-	Sennelager
1944. december	n.a.	1. Armee	G	Saarpfalz
1945. január	XXXXVII	5. Pz. Armee	B	Ardennek
1945. február	Tartalék	Tartalék 1. Fallsch. Armee	H	Rajna
1945. március	XII. SS	15. Armee	B	Rajna
1945. április	LXXIV	15. Armee	B	Ruhr

 
A rohamlöveg (Sturmgeschütz III) története egészen 1935-ig vezethető vissza, amikor is Erich von Manstein ezredes javaslatot tett egy új alakulat-típus (Begleitbatterien) létrehozására, amelynek feladata elképzelése szerint a gyalogság támogatása lett volna. A Begleitbatterien, vagyis a "kísérő-ütegek" a koncepció szerint együtt haladva a gyalogsággal elhárítják az olyan akadályokat, amelyeket például a géppuska-fészkek vagy éppen az ellenséges bunkerek, tüzérségi eszközök jelentettek. Az ötletet a katonai felső-vezetés köreiben is támogatták, mivel ezek az egységek nagymértékben növelték a gyalogság ütőképességét és tűzerejét. A kivitelezéshez már csak ki kellet fejleszteni a megfelelő eszközt: a rohamlöveget.

Pz.Kpfw. V. Panther Ausf. A

Wehrmachtot a Barbarossa hadművelet során sokkolta a találkozás a szovjetek T-34-es közepes harckocsijával. 76,2 milliméteres (L/41.5) lövege, döntött páncélzata és nagy méretű futógörgői biztosították fölényét minden 1941-ben rendszerben álló német harckocsival szemben, és ez komoly aggodalmat váltott ki a német katonai vezetés köreiben, mint azt a következő idézetek is bizonyítják:

"Nagyon aggasztó" - Heinz Guderian tábornok, a 2. Páncélos Hadsereg parancsnoka.

"A világ legjobb harckocsija!" - Ewald von Kleist tábornok, 1. Páncélos Hadsereg.

"Semmi hozzá hasonlónk sincs!" - F.W. Mellenthin tábornok, XLVIII. Páncélos Hadtest parancsnoka.

1941. november 18-án a Wa.Prüf. 6 vezetőjével, Fichtner ezredessel az élén egy különleges "páncélos-bizottság" (Panzerkomission) érkezett a keleti fronton harcoló Heintz Guderian vezérezredes vezette 2. Páncélos Hadsereghez, hogy elsőkézből tájékozódjon a hadszíntér sajátosságairól, az ellenséges páncélosok képességeiről. A hadszíntér-látogatást követően a mérnökökből és katonatisztekből álló bizottság 1941. november 25-én kiadta azt a jelentését, amely tartalmazta a következő generációs német harckocsik tervezésére vonatkozó irányelveket.

A jelentés alapján a Heereswaffenamt harcjárművek fejlesztésért felelős osztálya (Wa.Prüf. 6) felkérte a Daimler-Benz és a MAN cégeket egy új, 30 tonnás harckocsi megtervezésére. A 7,5 centiméteres L/70-es csőhosszúságú löveggel felszerelt torony megtervezése és gyártása a Rheinmetall-Borsig vállalat feladata volt. A Daimler-Benz VK 30.02(DB) jelzésű prototípusa készült el elsőként 1942 márciusában. A VK 30.02(DB) az 1942 januárjában elutasított típus tervén, a VK 3001-esen alapult, amely lényegében a T-34-es másolata volt.
 

A Daimler-Benz VK 3002-ese

 
A Tigris harckocsi minden bizonnyal a II. világháború leghíresebb és legfélelmetesebb harckocsija volt. Leginkább az amerikai háborús filmekből mérhető le a Szövetségesek Tigristől való félelme, hiszen a legnevesebb filmekben (Ryan közlegény megmentése, Kelly hősei, stb.) is "kötelező" felbukkanni legalább egy Tigrisnek, ill. egy azt imitálni akaró harckocsinak (a háború után elég kevés ép Tigris I-es maradt meg, ezért még a legprofibb filmekben is általában Tiger I toronnyal ellátott T-34-es alváz imitálja ezt a járművet). Az amerikai katonák szinte minden hosszabb csövű német páncélost Tigrisnek tituláltak, sokszor még a hivatalos jelentésekben sem lehet megbízni, ha Tigrisről van szó.

De lássuk, honnan indult a Tigris karrierje, valóban a legjobb német harckocsi volt-e, netán nagyobb volt a füstje mint a lángja?

A gyártás folyamán a Tiger-en néhány kisebb-nagyobb változtatást eszközöltek ki, például módosították a parancsnoki kupolát, lekerültek a légszűrő berendezések és a ködgránátvetők, stb.

Néhány különleges változat is futószalagra került, például a Befehlswagen Tiger I Ausf. E, vagyis a parancsnoki változat. 1943-ban kifejlesztették a Sturmmörser Tiger-t, vagyis a Sturmtiger-t. Ennek a monstrumnak egy 380 mm-es RW61 típusú rakétavető volt a főfegyverzete, és utcaharcokra ill. beton erődítmények lerombolására volt leginkább alkalmas. Ebből a változatból mindössze 18 db. készült el. Végül pedig ott van a Tiger I-es közvetlen utódjának tekintett Pz.Kpfw. VI Ausf. B Tiger II

A Henschel 1942- és 1944 augusztusa között 1350 Tiger I-est épített meg. Az első legyártott Tigrisek az Észak hadseregcsoporthoz kerültek, és Leningrád közelében kerültek bevetésre (sPz.Abt. 502). Nem mondhatni, hogy az új nehéz harckocsi kirobbanó sikerrel mutatkozott volna be a fronton, ugyanis az első bevetésén, 1942 szeptemberében, rögtön el is fogták a szovjetek, majd később tüzetes tanulmányozásnak és kivizsgálásnak vetették alá. A Tiger tehát a továbbiakban nem érte meglepetésként az oroszokat. Az angolszász erők ellen 1942 decemberében, Tunéziában debütált a Tigris (sPz.Abt. 501).

A Tiger futóművét átlapoltra építették, ez egyenletes futást és nagyobb elérhető sebességet eredményezett, viszont a kerekek közé kerülő sár és törmelék komoly fennakadásokat eredményezhetett, és a karbantartása is komplikált művelet volt. Oroszországban sok Tigris veszett oda emiatt.

A Tiger I-es páncélzatát a lehető legerősebbre tervezték, hogy bármilyen ellenséges harckocsi támadásának ellenálljon. Az elöl 100 mm, hátul 82 mm, oldalt pedig 60-80 mm vastag páncélzatot a T-34-es 76,2 mm-es lövege 300-400 méternél nagyobb távolságból nem tudta áttörni. Azonban nehéz megérteni, hogy miért nem döntött páncélzattal tervezték a Tiger-t, miért maradt meg a doboz forma. A Panther harckocsi elülső páncélzata 60 mm vastag volt, de a döntöttsége miatt mégis annyi védelmet nyújtott, mint a függőleges 100 mm-es páncélzat. Ugyan hadrendbe állítása idején a Szövetségeseknek nem volt olyan harceszközük, amely egyértelműen szembeszállhatott volna a Tigrissel, de aztán megjelentek a szovjet IS-2-es páncélosok, a 17 fontos löveggel felszerelt Sherman Firefly harckocsik, amelyek már képesek voltak leküzdeni a német "ragadozót". Ráadásul az 1944-45-ös időszakban a Szövetséges vadászbombázók számára is könnyű prédának számított a Pz.Kpfw. VI-os. A brit Hawker Typhoon-ok, a szovjet Il-2 Sturmovik-ok sok áldozatot szedtek a német harckocsik közül.

Magyarország hadvezetése is érdeklődött a nehézpáncélosok iránt. 1944 májusában a magyar 1. hadsereg küzdelmének elismeréséül az Észak-Ukrajna hadseregcsoport parancsnoka, Model altábornagy elrendelte, hogy a 2. páncéloshadosztályt német harckocsikkal egészítsék ki. Így került a magyar alakulathoz a 12 Pz.Kpfw. IV-es és 10 StuG III-as mellett 10 darab Pz.Kpfw. VI Tiger I-es harckocsi, utóbbiakat az 503. sPz.Abt. állományából "utalták át". Hogy ezek a járművek véglegesen a Magyar Kir. Honvédség állományában maradtak-e vagy csak a hadműveletek idejére adták át őket, arról nem maradtak fent adatok. A járművek az eredeti német festésükben, felségjelükkel és toronyszámukkal működtek a magyar szolgálatban is. Ezeken kívül a magyar hadvezetés még 3 darab Tiger I-est vásárolt Németországtól. Összesen tehát 13 Tigris szolgált magyar állományban. Ezek a páncélosok valamennyien megsemmisültek a visszavonulás során, legtöbbjüket a kezelőik robbantották fel. Szemtanúk visszaemlékezései szerint a dunántúli harcokban részt vett egy század Tigris, német felségjellel, de magyar személyzettel.

Meg kell jegyezni, hogy a magyar harckocsizók Tiger-re való átképezése kitűnő ütemben zajlott. A harcedzett, kitüntetett német kiképző tisztek meglepve tapasztalták a magyarok magas szakképzettségét, gyors felfogóképességét, tudásszomját. A Turán harckocsi pontatlan lövegéhez szokott magyarok kiváló Tigris-lövésznek bizonyultak.

1944 augusztusára a normandiai német front az összeomlás szélére került, de a német alakulatok még mindig el tudtak érni átmeneti harcászati sikereket. Willi Fey SS-Unterscharführer, a 102. SS-nehézpáncélos-osztály katonája Tiger I-esével csapást mért egy brit páncélososzlopra, és az alakulat 15 Sherman-je közül 14-et kilőtt. Sőt, aznap utolsó két lövedékével egy újabb Sherman-t is megsemmisített, holott egy páncéltörő lövedék mozgásképtelenné tette az ő harckocsiját. Fey Tigrisét végül két másik Tigrisnek kellett visszavontatni a szerelőműhelybe.

Otto Carius Oberleutnant szintén jó néhány forró helyzetet élt át Tiger-ével. Az 1944. július 22-i malinava-i csatára például így emlékszik:

"Megközelítettük a falut, hogy ellenőrizzünk egy megerősítetlen jelentést, amely ellenséges csapatmozgásokról számolt be. Felkúsztunk a dombra, Albert (Albert Kerscher) pedig kiszúrta őket, legkevesebb öt T-34-es volt ott és gyalogság nagy létszámban. Visszamentünk a Tigrisekhez és megtámadtuk a falut. Észrevettem, hogy két T-34 kiszúrta a harckocsimat, és felém forgatták a tornyaikat. Én is rájuk fordultam, de Albert gyorsabb volt és elkapta őket, a harckocsik felrobbantak. Bejutottam a faluba, és repesz-robbanó lőszerrel lőttem a teherautókat és a gyalogságot. Az oroszokat meglepte a támadás, ekkor már meghátráltak, megkezdték a visszavonulást. A helység sarkában találkoztunk velük, három T-34-es harckocsival. Albert a bal oldalamon haladt, és a hozzám legközelebbi páncélost kilőtte. A másik kettőt én lőttem ki, teljesen tehetetlennek tűntek, mert egyikük sem lépett fel támadóan velem szemben. Ekkor észrevettem egy páncélost, amit elsőre Királytigrisnek véltem, úgy hétszáz méterrel odébb. A rádiósom tudatta velem, hogy 50 kilométeres körzeten belül egyetlen Tigris II harckocsi sincs, így tüzet nyitottam. Kilőttük a harckocsit, később kiderült, hogy egy újonnan hadrendbe állított típus volt, amelyet JS-I néven azonosítottunk. Több puha járművet (nehézfegyverzettel nem rendelkező járművek, például teherautók) is kilőttünk, illetve számos páncélelhárító üteget is megsemmisítettünk, majd a falu mögött még további három T-34-est találtunk. A lövegtornyok már a detonációk irányába fordultak, már várták, hogy mikor bukkanunk elő a porfelhőből. Valószínűleg nem tudták, hogy ellenséges vagy saját jármű közeledik, mivel már áttörtük a vonalaikat. Még azelőtt kilőttük mind a hármat, hogy rájöttek volna, mekkora hibát követtek el. Mire megérkezett a gyalogságunk, már összesen 17 ellenséges harckocsit lőttünk ki, és Isten tudja, hány teherautót és ágyút. Felvettük a megfelelő pozíciót, hogy védeni tudjuk az állásainkat, míg a gyalogság kisöpörte a maradék ellenállást."

"A századom már a pihenőt töltötte, a harckocsikat feltöltötték és ellenőrizték, mikor jelentést kaptunk róla, hogy egy ellenséges harckocsioszlop közeledik felénk: Gyorsan bemásztunk a Tigriseinkbe és feléjük indultunk. V alakban hajtottunk, egymástól 100 méter távolságra. Összesen 12 működőképes Tigris harckocsink volt, a maradék hármat magunk mögött hagytuk, álcázva, statikus védelmi pozícióban. A formáció felbomlott, és az út felé tartottunk. Volt egy felderítőnk, aki motorkerékpárral haladt előttünk és folyamatosan jelentette, amit látott. Körülbelül öt kilométert hagytunk magunk mögött, mikor a felderítőnk jelentette, hogy körülbelül húsz darab T-34 harckocsi és SU-122 rohamlöveg halad át a mezőn, óvatos tempóban. A célpontok felé vettük az irányt és bemértük a T-34 harckocsikat. Nagyon lassan haladtunk, úgy tűnt, hogy nincsen gyalogsági támogatásuk, így támadtunk. Három Tigrisünk egyből kilőtt három T-34 harckocsit. A többiek teljesen összezavarodtak, meglepetésként érte őket a rajtaütés. Valamennyien megálltak, ami számomra furcsának tűnt, és forgatták a tornyaikat, próbálva felkutatni a támadókat. Ismét tüzet parancsoltam, és utasítottam a csapatot, hogy változtassanak pozíciót, miután kilőtték a lőszereket. A felderítőnk jelentésében azt mondta, hogy két T-34 harckocsi és egy SU-122 már lángokban áll. Felbontottuk a formációt, és végrehajtottunk egy tökéletes bekerítő manővert, miközben folyamatosan tüzeltünk az oroszokra. A bajtársaim sikeresen bekerítették az ellenfelet, és több oldalról is lőtték a harckocsikat. 30 perccel később, miután az első lövés eldördült, már valamennyi ellenséges harckocsit megsemmisítettük. Az ütközet fontos próba volt, mivel gyalogsági támogatás nélkül kerültünk szembe az ellenféllel, így önállóan kellett szembenéznünk velük. Ezután tüzérségi támogatást kértünk, majd visszavonultunk, és védelmi gyűrűt alkottunk, míg meg nem érkezett a gyalogságunk."

Egy veterán, sokat tapasztalt legénység által irányított Tiger-t égen s földön nem sok minden tudott megállítani (maximum égen, hiszen az angolszászok Typhoon és Tempest vadászbombázói igen nagy veszélyt jelentettek a német páncélosokra). Talán az üzemanyaghiány (illetve a számbeli hátrány) volt a legnagyobb ellensége a német nehézharckocsiknak, amely tétlenségre kárhoztatta őket.