Forrás: http://panzerkeil.dre.hu/main.htm
Szemezgette: Demoneye
A Panzer Lehr páncélos hadosztály
A Panzer Lehr páncélos hadosztály, amelyet 1943. december 31-én alapítottak, a Wehrmacht egyik legkiválóbb elit alakulata volt. Állományának nagy részét - Heinz Guderian tábornok javaslatára - a különböző páncélos iskolák tapasztalt oktatóiból és legtehetségesebb növendékeiből állították ki. A hadosztály harcértékét tovább növelte, hogy a legmodernebb hadfelszerelést kapták és abból is jóval többet, mint amennyivel egy átlagos hadosztály rendelkezett. 1944 júniusában a Panzer Lehr hadosztály 193 harckocsiból állt, míg egy hagyományos páncéloshadosztálynak teljesen feltöltött állapotban, csupán 90-100 páncélosa volt.
A hadosztály a háborút - egy rövidebb magyarországi kitérőtől eltekintve - a nyugati fronton (Északnyugat-Európában) harcolta végig, ahol részt vett minden jelentősebb ütközetben, így harcolt Normandiában és az Ardennekben is. A Panzer Lehr 1945 áprilisában tette le a fegyvert az Amerikai Hadsereg előtt.
Az alakulat harcértéke |
Az alakulat típusa |
Etnikai összetétel |
Hadműveletek |
Szolgálati helyek |
Dokumentált atrocitások |
Hadosztály |
Páncélos |
Német |
Normandia, 1944 Wacht am Rhein, 1944-45 |
Magyarország Franciaország Belgium Németország
|
- |
Alternatív elnevezések:
Panzertruppenschulen I und II Panzer-Lehr-Division
Parancsnokok:
Generalleutnant Fritz Bayerlein (1944. január 10. - 1944. június 7.) Generalmajor Hyanzinth Graf Strachwitz von Gross-Zauche und Camminetz (1944. június 8. - 1944. augusztus 23.) Oberst Rudolph Gerhardt (1944. augusztus 23. - 1944. szeptember 8.) Oberst Paul FrHr. von Hauser (1944. szeptember) Generalleutnant Fritz Bayerlein (1944. szeptember - 1945. január 15.) Generalmajor Horst Niemack (1945. január 15. - 1945. április 3.) Oberst Paul FrHr. von Hauser (1945. április 3. - 1945. április 15.)
A hadosztály összetétele:
1944:
Panzer-Lehr-Regiment 130 Panzergrenadier-Lehr-Regiment 901 Panzergrenadier-Lehr-Regiment 902 Panzer-Artillerie-Lehr-Regiment 130 Panzeraufklärungs-Lehr-Abteilung 130 Panzer-Flak-Artillerie-Abteilung 311 Panzerjäger-Abteilung 130 Panzer-Lehr-Pionier-Bataillon 130 Panzernachrichten-Abteilung 130 Panzer-Versorgungstruppen
A hadosztály története hónapról-hónapra:
1943. november November 1-én Franciaországban (Nancy-Verdune) hivatalosan is megalapítják a hadosztályt.
1944. március Márciusban a még formálódó alakulatot Magyarországra küldik, hogy részt vegyen az ország megszállásában.
1944. május A hadosztályt Franciaországba, Chartres-Le Mans-Orléans térségébe vezénylik a várható Szövetséges partra szállás vissza verésére.
1944. június A Panzer Lehr páncélos ereje a hónap elején a következőkből állt:
- 9 Stug III / Stug IV
- 101 Pz.Kpfw. IV Ausf. H
- 89 Pz.Kpfw. V Panther
- 3 Pz.Kpfw. VI Tiger Ausf. E
- 12 Flakpz. 38(t)
Június 6-án a Szövetségesek partra szállnak Normandiában. Ugyanezen a napon 17:00-kor az alakulatot az I. SS-Páncélos Hadtest (parancsnoka Sepp Dietrich SS-Obergruppenführer) alárendeltségébe helyezik, és parancsot kap, hogy haladéktalanul induljon Caen felé.
Június 8-án a Panzer Lehr első egységei elérik Caen-t, a légitámadások következtében azonban súlyos veszteségeket szenvednek: mire elérik Caent 5 harckocsit, 84 páncélozott és 130 páncélozatlan járművet vesztenk.
A hónap folyamán a hadosztály (más alakulatokkal együtt) védekező harcokat folytat St. Lo és Villers-Bocage közötti frontszakaszon. Június végére a hadosztály mintegy 3000 katonáját veszíti el (18%-os veszteség).
1944. július Védekező harcok Normandiában.
Július 25-én a Szövetségesek nagyszabású offenzívát indítanak (Operation Cobra). A légi támadások és a heves harcok következtében a Panzer Lehr veszteségei jelentősen nőnek. A hadosztály egykori parancsnoka, Fritz Bayerlein tábornok így ír erről: "A táj leginkább a hold felszínére emlékeztet. Már egy órája nincs összekötetés a csapatokkal, az első vonalban harcoló összes harckocsimat kilőtték. A katonáim 70 százaléka vagy meghalt, vagy megsebesült..."
1944. augusztus-szeptember A hadosztály harcolva vonul vissza Németország felé.
1944. október Az egységet visszavezénylik Németországba, hogy állományát és készletei feltöltsék.
- 1944. november A Panzer Lehr is készül az ardenneki offenzívára. November közepén a hadosztály páncélos ereje a következőkből állt:
- 34 Pz.Kpfw. IV Ausf. H/J
- 38 Pz.Kpfw. V Panther
- 4 Flakpz. IV Möbelwagen/Ostwind
- 4 Flakpz. IV Wirbelwind
1944. december Az ardenneki offenzíva december 16-án kezdődött. A támadás során a Panzer Lehr a Hasso von Manteufel tábornok parancsnoksága alatt álló 5. Páncélos Hadsereg kötelékében harcol. A hadosztály részt vesz Bastogne ostromában is. A hadművelet 1945 első napjaira kifullad és a németek megkezdik a visszavonulást.
1945. január Védekező harcok az Ardennekben. A hónap végén a hadosztályt Hollandiába küldik.
1945. február Február 9-én érkezett erősítéssel (23 új harckocsi) a hadosztály páncélos ereje a következőkből állt:
- 42 Pz.Kpfw. IV Ausf. H/J
- 39 Pz.Kpfw. V Panther
- 10 Flakpz. IV Möbelwagen/Ostwind/Wirbelwind
Heves harcok Hollandiában, Remagen közelében.
1945. március A hadosztályt a nyugaton harcoló német erők nagy részével egyetemben a Szövetségesek körülzárják a Ruhr-vidéken.
1945. április A hadosztály maradéka végül a 99. amerikai gyalogezrednek megadja magát.
Alárendeltségi viszonyok és bevetési helyszínek hónapról-hónapra:
Dátum |
Hadtest |
Hadsereg |
Hadseregcsoport |
Helyszín |
1944. január - március |
Megalakulás |
- |
D (OB West) |
Nancy-Verdun
|
1944. április |
XXII |
Befh. Ungarn |
|
Magyarország
|
1944. május |
Tartalék |
OKW |
- |
Párizs |
1944. június |
I. SS |
7. Armee |
B |
Normandia |
1944. július |
LXXXIV |
7. Armee |
B |
Normandia |
1944. augusztus* |
LVIII |
5. Pz. Armee |
B |
Normandia |
1944. szeptember |
LXXX |
1. Armee |
G |
Luxemburg |
1944. október - november |
Feltöltés |
BdE |
- |
Sennelager |
1944. december |
n.a. |
1. Armee |
G |
Saarpfalz |
1945. január |
XXXXVII |
5. Pz. Armee |
B |
Ardennek |
1945. február |
Tartalék |
Tartalék 1. Fallsch. Armee |
H |
Rajna |
1945. március |
XII. SS |
15. Armee |
B |
Rajna |
1945. április |
LXXIV |
15. Armee |
B |
Ruhr |
Technikai jellemzők:
Stug III / Stug IV
A rohamlöveg (Sturmgeschütz III) története egészen 1935-ig vezethető vissza, amikor is Erich von Manstein ezredes javaslatot tett egy új alakulat-típus (Begleitbatterien) létrehozására, amelynek feladata elképzelése szerint a gyalogság támogatása lett volna. A Begleitbatterien, vagyis a "kísérő-ütegek" a koncepció szerint együtt haladva a gyalogsággal elhárítják az olyan akadályokat, amelyeket például a géppuska-fészkek vagy éppen az ellenséges bunkerek, tüzérségi eszközök jelentettek. Az ötletet a katonai felső-vezetés köreiben is támogatták, mivel ezek az egységek nagymértékben növelték a gyalogság ütőképességét és tűzerejét. A kivitelezéshez már csak ki kellet fejleszteni a megfelelő eszközt: a rohamlöveget.
A feladatra a Daimler-Benz AG-t kérték fel. A cég 1936. június 15-én kapta a megrendelést egy 7,5 cm-es löveggel felszerelt gyalogsági támogató harcjármű megépítésére. A követelmény szerint a személyzetet teljesen zárt, páncélozott küzdőtérben kellett védeni, és a jármű nem lehetett magasabb egy átlagos embernél. A követelmény része volt még két kitétel: a 6000 m-es lőtávolság és jobbra-balra is 25-25 fokos minimális irányzási korlát. Az első 5 nullszériás jármű 1937-ben készült el. Az öt prototípus a próbák végeztével a kiképző alakulatokhoz kerültek, ahol egészen 1942-ig használatban is maradtak.
Az első sorozatgyártású járművek 1940 januárjában készültek el.
Típusváltozatok:
- Sturmhaubitze 42 (StuH 42; Sd. Kfz. 142/2) - 105 mm-es leFH 18-as tarackkal felfegyverzett változat
- sIG 33 - 150 mm-es sIG 33-as löveggel felfegyverzett változat
- Sturmgeschütz III Flammpanzer - lángszórós változat
- Sturmgeschütz IV (Sd.Kfz. 163/167) - Pz.Kpfw. IV-es alvázra épített változat
- Munitionpanzer Sturmgeschütz III Ausf. G - lőszerszállító változat
Pz.Kpfw. V. Panther Ausf. A
Wehrmachtot a Barbarossa hadművelet során sokkolta a találkozás a szovjetek T-34-es közepes harckocsijával. 76,2 milliméteres (L/41.5) lövege, döntött páncélzata és nagy méretű futógörgői biztosították fölényét minden 1941-ben rendszerben álló német harckocsival szemben, és ez komoly aggodalmat váltott ki a német katonai vezetés köreiben, mint azt a következő idézetek is bizonyítják:
"Nagyon aggasztó" - Heinz Guderian tábornok, a 2. Páncélos Hadsereg parancsnoka.
"A világ legjobb harckocsija!" - Ewald von Kleist tábornok, 1. Páncélos Hadsereg.
"Semmi hozzá hasonlónk sincs!" - F.W. Mellenthin tábornok, XLVIII. Páncélos Hadtest parancsnoka.
1941. november 18-án a Wa.Prüf. 6 vezetőjével, Fichtner ezredessel az élén egy különleges "páncélos-bizottság" (Panzerkomission) érkezett a keleti fronton harcoló Heintz Guderian vezérezredes vezette 2. Páncélos Hadsereghez, hogy elsőkézből tájékozódjon a hadszíntér sajátosságairól, az ellenséges páncélosok képességeiről. A hadszíntér-látogatást követően a mérnökökből és katonatisztekből álló bizottság 1941. november 25-én kiadta azt a jelentését, amely tartalmazta a következő generációs német harckocsik tervezésére vonatkozó irányelveket.
A jelentés alapján a Heereswaffenamt harcjárművek fejlesztésért felelős osztálya (Wa.Prüf. 6) felkérte a Daimler-Benz és a MAN cégeket egy új, 30 tonnás harckocsi megtervezésére. A 7,5 centiméteres L/70-es csőhosszúságú löveggel felszerelt torony megtervezése és gyártása a Rheinmetall-Borsig vállalat feladata volt. A Daimler-Benz VK 30.02(DB) jelzésű prototípusa készült el elsőként 1942 márciusában. A VK 30.02(DB) az 1942 januárjában elutasított típus tervén, a VK 3001-esen alapult, amely lényegében a T-34-es másolata volt.
A Daimler-Benz VK 3002-ese
1942 áprilisára elkészült a MAN cég VK 30.02(M) jelzésű prototípusa is. A program május 11-én kapta a "Panther", azaz a "Párduc" nevet. A két prototípus próbáinak végeztével május 14-én Hitler döntése alapján a Daimler-Benz T-34 "klónja" helyett a MAN típusát választották ki sorozatgyártásra. A VK 30.02(DB) kudarcának fő oka az a számos technikai probléma volt, amelyek kijavítása túl sok energiába és pénzbe került volna, de nem volt elhanyagolható szempont az sem, hogy a harcmező zűrzavarában könnyen össze lehetett téveszteni a T-34-essel, és ez nyilvánvalóan növelte volna a saját maguknak okozott veszteséget.
Schmalturm - a Panther Ausf. F lövegtornya
A Panther-Regiment von Lauchert egyik porlepte Panther Ausf. D-je
A Tigris harckocsi minden bizonnyal a II. világháború leghíresebb és legfélelmetesebb harckocsija volt. Leginkább az amerikai háborús filmekből mérhető le a Szövetségesek Tigristől való félelme, hiszen a legnevesebb filmekben (Ryan közlegény megmentése, Kelly hősei, stb.) is "kötelező" felbukkanni legalább egy Tigrisnek, ill. egy azt imitálni akaró harckocsinak (a háború után elég kevés ép Tigris I-es maradt meg, ezért még a legprofibb filmekben is általában Tiger I toronnyal ellátott T-34-es alváz imitálja ezt a járművet). Az amerikai katonák szinte minden hosszabb csövű német páncélost Tigrisnek tituláltak, sokszor még a hivatalos jelentésekben sem lehet megbízni, ha Tigrisről van szó.
De lássuk, honnan indult a Tigris karrierje, valóban a legjobb német harckocsi volt-e, netán nagyobb volt a füstje mint a lángja?
1939-ben, a Lengyelország elleni támadás idején a német hadsereg kötelékében harcoló páncélosok (ide tartoztak a cseh hadseregtől zsákmányolt típusok is) könnyedén győzedelmeskedtek a gyenge páncélzatú és fegyverzetű lengyel harckocsik ellen. A francia hadjárat azonban bebizonyította a Wehrmacht-nak, hogy erősebb harckocsikra van szükség, és a jelenlegi páncéltörő lövegeknél hatásosabbakat kell kifejleszteni. A szovjet harckocsik (főleg a T-34-es) még a Panzer IV-esnél is jobb teljesítményt nyújtottak, ezért égetően szükségessé vált egy hasonló teljesítményű német páncélos (ez lett a Pz.Kpfw. V Panther) és egy nehéz harckocsi kifejlesztése. Az új nehéz harckocsi kifejlesztésére két céget bíztak meg, a Porsche-t és a Henschel-t. Mindkét cég a VK 3001-ast vette alapul, ezt fejlesztették tovább. Az első mintapéldányok 1942 áprilisára elkészültek, Hitler pedig 53. születésnapján személyesen tekintette meg a VK 4501(P) és a VK 4501(H) próbáját a Wolfschanze-ban (a Führer kelet-poroszországi főhadiszállása). Mindkét prototípus megfelelt az elvárásoknak (bár a Porsche változat gyakran lerobbant, nem volt megbízható), a vezetés végül a Henschel példánya mellett döntött, és 1500 nehéz harckocsi építésére adott megbízást. Az új nehéz harckocsi a Panzerkampfwagen VI Tiger Ausf. H elnevezést kapta. A H jelzés a Henschel-re utalt, de 1943 márciusától a Panzerkampfwagen VI Tiger Ausf. E lett a hivatalos, végleges megnevezés.
A gyártás folyamán a Tiger-en néhány kisebb-nagyobb változtatást eszközöltek ki, például módosították a parancsnoki kupolát, lekerültek a légszűrő berendezések és a ködgránátvetők, stb.
Néhány különleges változat is futószalagra került, például a Befehlswagen Tiger I Ausf. E, vagyis a parancsnoki változat. 1943-ban kifejlesztették a Sturmmörser Tiger-t, vagyis a Sturmtiger-t. Ennek a monstrumnak egy 380 mm-es RW61 típusú rakétavető volt a főfegyverzete, és utcaharcokra ill. beton erődítmények lerombolására volt leginkább alkalmas. Ebből a változatból mindössze 18 db. készült el. Végül pedig ott van a Tiger I-es közvetlen utódjának tekintett Pz.Kpfw. VI Ausf. B Tiger II
A Henschel 1942- és 1944 augusztusa között 1350 Tiger I-est épített meg. Az első legyártott Tigrisek az Észak hadseregcsoporthoz kerültek, és Leningrád közelében kerültek bevetésre (sPz.Abt. 502). Nem mondhatni, hogy az új nehéz harckocsi kirobbanó sikerrel mutatkozott volna be a fronton, ugyanis az első bevetésén, 1942 szeptemberében, rögtön el is fogták a szovjetek, majd később tüzetes tanulmányozásnak és kivizsgálásnak vetették alá. A Tiger tehát a továbbiakban nem érte meglepetésként az oroszokat. Az angolszász erők ellen 1942 decemberében, Tunéziában debütált a Tigris (sPz.Abt. 501).
A Tiger futóművét átlapoltra építették, ez egyenletes futást és nagyobb elérhető sebességet eredményezett, viszont a kerekek közé kerülő sár és törmelék komoly fennakadásokat eredményezhetett, és a karbantartása is komplikált művelet volt. Oroszországban sok Tigris veszett oda emiatt.
A Tiger I-es páncélzatát a lehető legerősebbre tervezték, hogy bármilyen ellenséges harckocsi támadásának ellenálljon. Az elöl 100 mm, hátul 82 mm, oldalt pedig 60-80 mm vastag páncélzatot a T-34-es 76,2 mm-es lövege 300-400 méternél nagyobb távolságból nem tudta áttörni. Azonban nehéz megérteni, hogy miért nem döntött páncélzattal tervezték a Tiger-t, miért maradt meg a doboz forma. A Panther harckocsi elülső páncélzata 60 mm vastag volt, de a döntöttsége miatt mégis annyi védelmet nyújtott, mint a függőleges 100 mm-es páncélzat. Ugyan hadrendbe állítása idején a Szövetségeseknek nem volt olyan harceszközük, amely egyértelműen szembeszállhatott volna a Tigrissel, de aztán megjelentek a szovjet IS-2-es páncélosok, a 17 fontos löveggel felszerelt Sherman Firefly harckocsik, amelyek már képesek voltak leküzdeni a német "ragadozót". Ráadásul az 1944-45-ös időszakban a Szövetséges vadászbombázók számára is könnyű prédának számított a Pz.Kpfw. VI-os. A brit Hawker Typhoon-ok, a szovjet Il-2 Sturmovik-ok sok áldozatot szedtek a német harckocsik közül.
A Tiger I-es legnagyobb erőssége talán a fegyverzete volt. A 88 mm-es KwK 36-os löveg az egyik legpusztítóbb páncéltörő fegyvernek bizonyult abban az időben. Ma is tartanak a viták arról, hogy valóban érdemes volt-e a Tigrisbe 88 mm löveget szerelni, ezzel jelentősen megnövelni a tömegét, vagy az L/70 csőhosszú 75 mm-es löveg is bőven megfelelt volna a célnak. Ráadásul a 75 mm-es lőszer kisebb tömege és mérete miatt több muníciót is szállíthatott volna magával a harcjármű. Az viszont tény, hogy a 88-as rendkívüli félelmet ébresztett a Szövetségesekben, lőtávolságon belül gyakorlatilag minden harcjárművüket, bármilyen szögből meg tudta semmisíteni. Ebben kiváló irányzéka (Turmzielfernrohr TZF 9b ill. 9c) is óriási segítség volt. Egy képzett lövésznek első lövéssel meg kellett tudnia semmisíteni egy 1200 méterre lévő álló célt, egy 2000 méterre lévőt pedig maximum négy lövéssel. Egy 800-1200 méter távolságban lévő, 20 km/h sebességgel mozgó célt pedig három lövéssel, 30 másodpercen belül le kellett tudni küzdeni. Összesen 92 darab 88 mm-es lőszert szállíthatott magával a nehézpáncélos monstrum. Kiegészítő fegyverzet tekintetében felszerelték még 2 darab MG-34-es géppuskával, ebből az egyiket elöl, gömbcsuklós felfüggesztéssel helyezték el, a másik a löveggel párhuzamosan, a toronyban kapott helyet. Utóbbit egy pedállal tudta elsütni a kezelője, a probléma csak az volt, hogy a torony elforgatásához használandó pedál is ott helyezkedett el, és a harc hevében megesett, hogy a lövész véletlenül a rossz pedált nyomta meg. Némelyik harckocsira egy harmadik géppuskát is felszereltek a parancsnoki kupolára, ezt a harckocsi-parancsnok kezelte. Elvileg légvédelmi célra szerelték fel, de ennek a feladatnak csekély hatékonysággal tett eleget. Gyalogság és páncélozatlan járművek elleni harcra már jobban megfelelt.
A Pz.Kpfw. VI-os híre olyan gyorsan terjedt, hogy a Németországgal szövetséges államok is elkezdtek érdeklődni a nehézpáncélos iránt. 1943 júniusában Oshima tábornok vezetésével japán tisztek érkeztek Németországba, és megtekintették az 502. nehézpáncélos-osztály egyik Tiger I-esét. Egy páncélost elő is készítettek a Japánba történő szállításra (a szigetország több mint kétszer annyit lett volna hajlandó fizetni a Tigrisért, mint az átlagos ára), de végül a harckocsi a 101. SS-nehézpáncélos-osztály kötelékébe került.
Magyarország hadvezetése is érdeklődött a nehézpáncélosok iránt. 1944 májusában a magyar 1. hadsereg küzdelmének elismeréséül az Észak-Ukrajna hadseregcsoport parancsnoka, Model altábornagy elrendelte, hogy a 2. páncéloshadosztályt német harckocsikkal egészítsék ki. Így került a magyar alakulathoz a 12 Pz.Kpfw. IV-es és 10 StuG III-as mellett 10 darab Pz.Kpfw. VI Tiger I-es harckocsi, utóbbiakat az 503. sPz.Abt. állományából "utalták át". Hogy ezek a járművek véglegesen a Magyar Kir. Honvédség állományában maradtak-e vagy csak a hadműveletek idejére adták át őket, arról nem maradtak fent adatok. A járművek az eredeti német festésükben, felségjelükkel és toronyszámukkal működtek a magyar szolgálatban is. Ezeken kívül a magyar hadvezetés még 3 darab Tiger I-est vásárolt Németországtól. Összesen tehát 13 Tigris szolgált magyar állományban. Ezek a páncélosok valamennyien megsemmisültek a visszavonulás során, legtöbbjüket a kezelőik robbantották fel. Szemtanúk visszaemlékezései szerint a dunántúli harcokban részt vett egy század Tigris, német felségjellel, de magyar személyzettel.
Meg kell jegyezni, hogy a magyar harckocsizók Tiger-re való átképezése kitűnő ütemben zajlott. A harcedzett, kitüntetett német kiképző tisztek meglepve tapasztalták a magyarok magas szakképzettségét, gyors felfogóképességét, tudásszomját. A Turán harckocsi pontatlan lövegéhez szokott magyarok kiváló Tigris-lövésznek bizonyultak.
A Szövetségesek körében elterjedt "Tigris-fóbia" a normandiai harcok idején alakult ki. A jármű félelmetes fegyverzete és erős páncélzata szinte leküzdhetetlenné tette a Tiger-t az angolszászok számára. A katonák rettegtek tőlük, és a front minden részéről Tigrisek feltűnését jelentették, holott egész Normandiában nem volt 90 Tiger I-esnél több, illetve ezeket is mindig csak a front bizonyos részén vetették be. A Szövetségesek ezen "szokása" később is megmaradt, mármint hogy az összes hosszú lövegű német harckocsit Tiger-ként azonosították.
Normandiában összesen négy alakulatban szolgáltak Tiger-ek. A 101. és 102. SS- illetve a hadsereg 503. nehézpáncélos-osztálya közül mindegyik maximum 45 Tigrissel rendelkezett, valamint a Panzer Lehr tanhadosztálynak is volt két darab.
A "Tigris-fóbia" azonban mégis futótűzként terjedt, pedig Montgomery ennek megakadályozására már odáig ment, hogy betiltott minden olyan jelentést, amely a Tiger-ek harci teljesítményeiről szólt. A brit katonák bizonygatták, hogy egy darab Tiger kilövéséhez öt darab Sherman szükséges, ebből is négy megsemmisülésre van ítélve. 1944. június 12-én például egy Tiger egy egész órán keresztül tüzelhetett, majd háborítatlanul távozhatott, mert egyetlen brit harckocsizó sem merte felvenni vele a harcot. A Tigrisnek csak a hátsó páncélzata és a motorja volt a gyenge pontja, amely folyamatos karbantartást igényelt. A Tiger, illetve a német harckocsizók talán legnagyobb sikere Michael Wittman SS-Obersturmführer nevéhez fűződik, aki 1944. június 13-án Villers Bocage-nál egymaga egy egész angol páncélosszázadot, illetve egységével együtt egy egész dandárt semmisített meg! 13 Tigrise élén 48 járművet pusztított el, és 255 főnyi veszteséget okozott a Szövetségeseknek ezen a napon.
A Szövetségesek számbeli- és harceszközbeli fölénye azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a németek csak rövidtávon érhetnek el sikereket. 1944. július 18-án, a Goodwood hadművelet kezdeteként 2000 bombázó és 7000 tüzérségi löveg intézett támadást a német állások ellen. Az irdatlan bombazápor az 503. nehézpáncélos-osztály egyik 56 t-s Tigrisét egyszerűen feldobta a levegőbe! A fejjel lefelé földet ért harcjármű három életben maradt legénységét csak három óra múlva tudták kiszabadítani. A brit offenzíva azonban mégis megakadt, és ebben fontos szerepet játszott a már említett 503. nehézpáncélos-osztály, melynek katonái 30 Sherman-t lőttek ki.
1944 augusztusára a normandiai német front az összeomlás szélére került, de a német alakulatok még mindig el tudtak érni átmeneti harcászati sikereket. Willi Fey SS-Unterscharführer, a 102. SS-nehézpáncélos-osztály katonája Tiger I-esével csapást mért egy brit páncélososzlopra, és az alakulat 15 Sherman-je közül 14-et kilőtt. Sőt, aznap utolsó két lövedékével egy újabb Sherman-t is megsemmisített, holott egy páncéltörő lövedék mozgásképtelenné tette az ő harckocsiját. Fey Tigrisét végül két másik Tigrisnek kellett visszavontatni a szerelőműhelybe.
Hiába értek el ilyen sikereket a német harckocsizók, a Szövetségesek Falaise-nál bekerítették csapataikat, és ekkor már csak a menekülés, a túlélés lett az elsődleges cél. A 102. SS-nehézpáncélos-osztály egyetlen Tigrisének sem sikerült elérnie a Szajnát, ez az alakulat az összes páncélosát elvesztette a normandiai harcok folyamán. Viszont a legénység állítása szerint hat hét alatt összesen 227 Szövetséges harckocsit semmisítettek meg. A Tiger I gyártását 1944 augusztusában, 1350 jármű megépítése után befejezték. Az utolsó Pz.Kpfw. VI Ausf. E harckocsik az 507. nehézpáncélos-osztály és a Grossdeutschland hadosztályhoz kerültek. A veszteségek folyamatosan nőttek, ezért a típus 1944 végére már igen ritkán fordult elő. Az Ardennekben inditott támadásban összesen 23 Tiger I-es vett részt, a Frühlingserwachen hadműveletben pedig csak egyetlenegy (az is megsemmisült a támadás folyamán). 1945. április 1-jére már csak összesen 70 Tiger I és Tiger II maradt bevethető állapotban. 1944 végétől már az új Panzer VIB Tiger II-esek kerültek előtérbe. Ez a típus nem igazán tekinthető a Tiger I egyenes ági leszármazottjának, inkább a Panther-hez mutat nagyobb hasonlóságot. De legalább a Szövetségesek szemében rettegést keltő Tiger nevet tovább vitte, amiről bővebbet valószínűleg az Ardennekben harcoló amerikai katonák tudnának mesélni...
Valóban a Tiger I-es volt-e a II. világháború legjobb német harckocsija? Hogy a legnagyobb félelmet ez a típuscsalád keltette az ellenséges katonák soraiban, az nem kétséges, de harcászati szempontból már közel sem ennyire egyértelmű a helyzet. A Tiger rendkívül erős főfegyverzettel rendelkezett, majdnem minden Szövetséges páncélost ki tudott lőni bármilyen szögből lőtávolságon belül. Páncélzata is megfelelő védelmet nyújtott a háború korai szakaszában. Azonban hatalmas tömege, lomhasága, és leginkább megbízhatatlansága jelentősen rontotta a jármű harcértékét. Azt viszont el kell mondani, hogy képzett legénység kezében - akik pontosan ismerték erősségeit és gyengéit - nem sok halálosabb fegyver volt a Tiger-nél. Lásd Michael Wittmann csapata, ahol nem csak maga a parancsnok, hanem a lövegkezelő, Balthasar Woll SS-Oberscharführer is a Lovagkereszt birtokosa volt, valamint a német haderő talán legjobb páncélos irányzója. Ő így emlékszik vissza a Tiger-rel szerzett első tapasztalataira még SS-Rottenführer korából:
"1942 őszén parancsot kaptam rá, hogy vonuljak át a StuG-gal Paderborn-ba, ahol kiképzést kapok az új 88 milliméteres ágyúval fel szerelt Tigris harckocsira. Gyakorlatilag egy, ez alkalomra felállított lövegtoronyban ültünk a mező közepén, különböző távolságra különböző célpontok voltak felállítva. A lövegkezelő-oktató mellettem helyezkedett el, Willie Schreff, ha jól emlékszem, ez volt a neve. Nos, a statikus StuG-ban annyi időm volt, hogy az szinte luxus, mivel a vezető végezte a célra fordulást. A célzókészülék messze a legjobb volt, amit valaha is a hadseregben láttam, így a célpont kilövése egyáltalán nem okozott problémát. Még mozgás közben sem... Miután befejeztem a kiképzést, Oroszországba küldtek. Az 1331 lajstromú Tigrist kaptuk, majd Michael Wittmannal együtt Kijevbe küldtek minket, az új dandárhoz. Sohasem fogom elfelejteni a Vörös Hadsereg elleni első bevetésünket: A Tigrisünk három ízben is lerobbant az úton, Michael igazán mérges volt. Emlékszem rá, rugdosta a felépítmény hátulján lévő szűrőket, átkokat szórt a páncélosra és a szerelőkre, hogy elszúrták a munkájukat, és új páncélost akart vételezni. Úgy volt, hogy új Tigrist kapunk, az S31-est, míg a mi gépünket megjavítják. Bemásztam a helyemre, és az első alkalommal, ahogy helyet foglaltam, rögtön kényelmes volt. Majd az egységünk többi tagja után eredtünk. Már október volt, de a harckocsiban ennek ellenére is meleg volt. Michael észrevett egy T-34-esekből álló oszlopot, körülbelül 3000 méterre. Gyorsan elfoglaltuk a helyeinket, és rádión jelentettük a pozíciónkat. Körülbelül 1500 méterről kilőttem 3 darab T-34-est, majd a lövegek félé fordítottuk a tornyot, amelyeket az oroszok sebtében csomagoltak ki. Jürgen Brand támogatásával két vagy három repesz-romboló lőszert lőttünk az ágyúk közé, és megsemmisítettük őket. Michael megállította a páncélost, mi ekkorra már kissé fáradtak voltunk. A lövegcső nagyon felforrósodott, és a harckocsiban is iszonyú hőség volt. Körülbelül 8 ellenséges páncélost lőttünk ki ebből a pozícióból, mielőtt újra mozgásba hoztuk a járművünket. Az oroszok nem voltak benne teljesen biztosak, hol is 1ehetünk, mert elég jó fedezéket találtunk, és oldalról ismét tűz alá vettük őket. Biztos sokkolta őket a támadás, mert a páncélosaik csak ott álltak, mint a célpontok az oktatáson, Paderbornban. Túl könnyű ez az egész - gondoltam. És akkor hatalmas csattanás történt, hangos "klang!", ahogy a páncélról lepattant egy ellenséges lövedék. Nem hatolt át, de eléggé lesokkolt bennünket. Emlékszem, Heinz Kling felpattant, és nógatni kezdte Michaelt, hogy változtassunk pozíciót. Az orosz lövedék kábé akkora bemélyedést ütött a homlokpáncélon, mint az öklöm. Mindannyian tudtuk, hogyha egy gyengébben védett harckocsiban ülnénk, már halottak lennénk."
Otto Carius Oberleutnant szintén jó néhány forró helyzetet élt át Tiger-ével. Az 1944. július 22-i malinava-i csatára például így emlékszik:
"Megközelítettük a falut, hogy ellenőrizzünk egy megerősítetlen jelentést, amely ellenséges csapatmozgásokról számolt be. Felkúsztunk a dombra, Albert (Albert Kerscher) pedig kiszúrta őket, legkevesebb öt T-34-es volt ott és gyalogság nagy létszámban. Visszamentünk a Tigrisekhez és megtámadtuk a falut. Észrevettem, hogy két T-34 kiszúrta a harckocsimat, és felém forgatták a tornyaikat. Én is rájuk fordultam, de Albert gyorsabb volt és elkapta őket, a harckocsik felrobbantak. Bejutottam a faluba, és repesz-robbanó lőszerrel lőttem a teherautókat és a gyalogságot. Az oroszokat meglepte a támadás, ekkor már meghátráltak, megkezdték a visszavonulást. A helység sarkában találkoztunk velük, három T-34-es harckocsival. Albert a bal oldalamon haladt, és a hozzám legközelebbi páncélost kilőtte. A másik kettőt én lőttem ki, teljesen tehetetlennek tűntek, mert egyikük sem lépett fel támadóan velem szemben. Ekkor észrevettem egy páncélost, amit elsőre Királytigrisnek véltem, úgy hétszáz méterrel odébb. A rádiósom tudatta velem, hogy 50 kilométeres körzeten belül egyetlen Tigris II harckocsi sincs, így tüzet nyitottam. Kilőttük a harckocsit, később kiderült, hogy egy újonnan hadrendbe állított típus volt, amelyet JS-I néven azonosítottunk. Több puha járművet (nehézfegyverzettel nem rendelkező járművek, például teherautók) is kilőttünk, illetve számos páncélelhárító üteget is megsemmisítettünk, majd a falu mögött még további három T-34-est találtunk. A lövegtornyok már a detonációk irányába fordultak, már várták, hogy mikor bukkanunk elő a porfelhőből. Valószínűleg nem tudták, hogy ellenséges vagy saját jármű közeledik, mivel már áttörtük a vonalaikat. Még azelőtt kilőttük mind a hármat, hogy rájöttek volna, mekkora hibát követtek el. Mire megérkezett a gyalogságunk, már összesen 17 ellenséges harckocsit lőttünk ki, és Isten tudja, hány teherautót és ágyút. Felvettük a megfelelő pozíciót, hogy védeni tudjuk az állásainkat, míg a gyalogság kisöpörte a maradék ellenállást."
A pemvlinka-i csata szintén Carius nagy sikerei közé tartozott:
"A századom már a pihenőt töltötte, a harckocsikat feltöltötték és ellenőrizték, mikor jelentést kaptunk róla, hogy egy ellenséges harckocsioszlop közeledik felénk: Gyorsan bemásztunk a Tigriseinkbe és feléjük indultunk. V alakban hajtottunk, egymástól 100 méter távolságra. Összesen 12 működőképes Tigris harckocsink volt, a maradék hármat magunk mögött hagytuk, álcázva, statikus védelmi pozícióban. A formáció felbomlott, és az út felé tartottunk. Volt egy felderítőnk, aki motorkerékpárral haladt előttünk és folyamatosan jelentette, amit látott. Körülbelül öt kilométert hagytunk magunk mögött, mikor a felderítőnk jelentette, hogy körülbelül húsz darab T-34 harckocsi és SU-122 rohamlöveg halad át a mezőn, óvatos tempóban. A célpontok felé vettük az irányt és bemértük a T-34 harckocsikat. Nagyon lassan haladtunk, úgy tűnt, hogy nincsen gyalogsági támogatásuk, így támadtunk. Három Tigrisünk egyből kilőtt három T-34 harckocsit. A többiek teljesen összezavarodtak, meglepetésként érte őket a rajtaütés. Valamennyien megálltak, ami számomra furcsának tűnt, és forgatták a tornyaikat, próbálva felkutatni a támadókat. Ismét tüzet parancsoltam, és utasítottam a csapatot, hogy változtassanak pozíciót, miután kilőtték a lőszereket. A felderítőnk jelentésében azt mondta, hogy két T-34 harckocsi és egy SU-122 már lángokban áll. Felbontottuk a formációt, és végrehajtottunk egy tökéletes bekerítő manővert, miközben folyamatosan tüzeltünk az oroszokra. A bajtársaim sikeresen bekerítették az ellenfelet, és több oldalról is lőtték a harckocsikat. 30 perccel később, miután az első lövés eldördült, már valamennyi ellenséges harckocsit megsemmisítettük. Az ütközet fontos próba volt, mivel gyalogsági támogatás nélkül kerültünk szembe az ellenféllel, így önállóan kellett szembenéznünk velük. Ezután tüzérségi támogatást kértünk, majd visszavonultunk, és védelmi gyűrűt alkottunk, míg meg nem érkezett a gyalogságunk."
Sokáig vitatéma volt a vezetésben a nehézpáncélosok alkalmazása. Guderian véleménye szerint a Tigriseket összpontosítva lehetett hatékonyan bevetni. Viszont a német nehézharckocsikat éppen a szovjet közepes- és nehézpáncélosok elleni harcra fejlesztették ki. Ha egy helyen koncentrálják őket, és a csata döntő szakaszában nem tudnak összecsapni velük, akkor hiábavalónak voltak a gyártásra fordított erőfeszítések. E nézeteltérések miatt a harci doktrína többször változott. Bár a Wittman- és Carius-féle ászok hajlamosak voltak figyelmen kívül hagyni a szabályokat, az eredményeiket figyelembe véve ezt általában elnézték nekik.
Egy veterán, sokat tapasztalt legénység által irányított Tiger-t égen s földön nem sok minden tudott megállítani (maximum égen, hiszen az angolszászok Typhoon és Tempest vadászbombázói igen nagy veszélyt jelentettek a német páncélosokra). Talán az üzemanyaghiány (illetve a számbeli hátrány) volt a legnagyobb ellensége a német nehézharckocsiknak, amely tétlenségre kárhoztatta őket.
Panzerkampfwagen VI Tiger I Ausf. E (Sd.Kfz. 181)
Általános:
Jármű típusa nehéz harckocsi (Panzerkampfwagen) Gyártó cég(ek) Henschel, Wegmann Hadrendbe állítás 1942 Kezelők száma 5 fő
Méretek:
Harci tömeg 56,9 t Teljes hossz 8450 mm Törzshossz 6200 mm Szélesség 3730 mm Magasság 2860 mm
Hajtómű
Motor Maybach HL 230 típusú 12 hengeres benzinmotor Teljesítmény 700 LE Tüzelőanyag-tartály 534 l
Mozgékonyság
Max. sebesség országúton 38 km/h Max. sebesség terepen 20 km/h Hatótávolság országúton 100 km Hatótávolság terepen 60 km Kapaszkodóképesség 30 fok Árokáthidaló képesség 2,29 m Lépcsőmászó képesség 0,79 m Gázló mélység 1,56 m Minimum fordulósugár 7 m
Fegyverzet
Fő fegyverzet 88 mm-es KwK 36 típusú löveg Csőhossz L/56 Kiegészítő fegyverzet 2 db 7,92 mm-es MG 34 típusú géppuska (estleg az egyik a kupolára szerelve) Lőszer javadalmazás (fő/kiegészítő) 92/3920-5700
Páncélzat
Páncéltest eleje, orr-rész (vastagság/dőlésszög) 100 mm/66 fok Páncéltest eleje, a vezető előtti rész (vastagság/dőlésszög) 100 mm/80 fok Páncéltest hátsó része (vastagság/dőlésszög) 82 mm/82 fok Oldalak (vastagság/dőlésszög) 60-80 mm/90 fok Torony eleje (vastagság/dőlésszög) 100 mm/82 fok Torony oldala (vastagság/dőlésszög) 80 mm/90 fok Torony hátsó része (vastagság/dőlésszög) 80 mm/90 fok Torony teteje (vastagság/dőlésszög) 26mm/0-9 fok Lövegpajzs (vastagság/dőlésszög) 110 mm/90 fok
Gyártott mennyiség |
1938-ig |
1939 |
1940 |
1941 |
1942 |
1943 |
1944 |
1945 |
Összesen |
Tiger I Ausf. E |
- |
- |
- |
- |
78 |
649 |
623 |
- |
1350 |
Tiger (P) |
- |
- |
- |
- |
5 |
- |
- |
- |
5 |
Típusváltozatok:
- Tiger (P) - a Porsche cég tervei alapján készült nehéz harckocsi (csupán 5 példány készül belőle)
- Befehlswagen Tiger I Ausf. E (Sd.Kfz. 267/268) - parancsnoki változat
- Bergepanzer VI Bergetiger - műszaki-mentő változat
- Sturmpanzer (Sturmmörser) Sturmtiger Ausf. E - 380 mm-es mozsárral felszerelt rohampáncélos
- Panzerkampfwagen VI Tiger II Ausf. B - nehéz harckocsi
http://panzerkeil.dre.hu/
|